Kedves Tamás!
Néhány napja elolvastam a könyvedet és már a leírásban megtetszett az
"elveszett múlt" ötlete, ugyanis kedvelem a science fictiont - nincs is
olyan műfaj, amit ne szeretnék:). Először is azzal a jó hírrel kezdeném,
hogy ha egy könyvet nagyon rossznak találok, akkor néhány oldal után be is
csukom és valószínűleg soha többé rá se nézek. Ez szerencsére nem azok közé
tartozott, bár már kezdek kinőni abból a korosztályból (sajons), akiknek ez
szól.
A szereplők és a történések megnyerőek, és nekem kedvencem is van, mégpedig
Amonsunamoon, úgyhogy remélem nem akarod majd őt "megölni" a következő
könyvekben (szeretek a gonosz(?) pártjára állni:D). Amit egy kissé hiányolok
a regényből, az a részletezés. Igaz, hogy így is elég hosszú lett a könyv -
bár nekem inkább rövid;) -, azonban néha az események túl gyorsan
következnek be egymásután, s egy kis nyújtással fokozni lehetne az izgalmat
és a feszültséget. Persze tudom, hogy ez nem könnyű, mert én is próbálkoztam
már írással, de 1-2 oldalas novellánál tovább nem sikerült jutnom (inkább
olvasok, az jobban megy:D), ezért fel is nézek arra, aki össze tud hozni egy
400 oldalas művet, ami még érdekes is.:) Ezenkívül amikor meghal valaki, én
úgy érzem, a többiek kissé érzéketlenek vele szemben, mintha csak nyaralni
ment volna a halott.
A folytatást már várom, és persze a befejezésre is kíváncsi vagyok.
Biztatásul még annyit mondanék, hogy a Harry Potter első és hatodik része
között is igen nagy minőségbeli különbséget látok, ezért biztos vagyok
benne, hogy a többi könyved ennél még jobb lesz és izgalmasabb, főleg hogyha
az építű jellegű kritikákból szemezgetve próbálsz javítani alkotásodon, így
az olvasói kört is könnyebb bővíteni. Nekem már két barátnőm is jelezte,
hogy szeretné elolvasni az Amonsonia felfedezését:) Egyszóval sok sikert az
írás folytatásához, mert van tehetséged hozzá!
U.i.: Az ébresztőórát én se szeretem!!!:P
Üdvözlettel: Samai Bettina