- 11 -
Brrr. Brrr. Brrr.
Kedves öreg, berregő barátom, egy szép napon úgyis száműzlek az életemből - ocsúdtam fel álmomból, mikor ismét eljött a reggel. - Ma végre megláthatom én is működés közben a munuszi barlang rejtelmes szerkezetét. Ó, milyen régen volt, hogy rátaláltunk ott a barlangban - merengtem az ágyban heverészve.
A barlangról eszembe jutott Graszia.
Vajon hol lehet most, mi lehet vele? Miért is kellett elköltözniük...
Majd gondolataim a tegnapi csodás nap emlékei felé terelődtek.
Triminiszia fura lány, kétségtelen! Azonkívül, hogy csodaszép, van benne valami nagyon különleges, valami megmagyarázhatatlan, ami magával ragad.
- Hahó! - lépett be apu a szobámba. - Igyekezz fiam, el ne késsünk!
- Jövök máris - pattantam ki az ágyból.
Gyorsan reggeliztünk, közben befutott Tremisz.
- Jó reggelt mindenkinek, Noisznak és szüleinek!
- Szia Tremisz!- üdvözölte apu.
- Szia! Rég láttalak! - köszöntöttem én is.
- Arról semmit sem tehetek, hogy nem mászkálok veletek - mondta kajánul mosolyogva. - Úgy hiszem, az nem lenne illő, hogy zavarjalak titeket én semmirekellő - utalt Triminisziára.
- Ideje indulnunk fiúk, nehogy elkéssünk - szólt apu.
Beszálltunk az autóba és elindultunk a főtanács épülete felé. Mielőtt beléptünk volna, egy hatalmas oszlopot vettem észre a bejárathoz közel. Határozottan emlékszem, hogy legutóbb még nem volt itt.