- 13 -
A következő néhány nap gyorsan eltelt. Apuék lázasan szervezték az expedíciót és készülődtek, csomagolták a szükséges felszereléseket. Az iskolában meg kitört végre a nyári szünet. Én hol Tremisszel, hol Triminisziával töltöttem az időmet, néha pedig mindkettőjükkel. Apu azt javasolta, hogy pihenjünk, amíg csak tehetjük, mert néhány nap múlva indul az expedíció és akkor amúgy is véget érnek a nyugalmas, ráérős perceink.
Teltek-múltak tehát a forró nyári napok, minden különösebb esemény nélkül, majd egyszer csak eljött a pillanat és apu egyik délután mesélte, hogy az expedíció végre indulásra készen áll. Mondta, hogy holnapután korán reggel indul majd a repülőnk. Gyorsan átszaladtam Tremiszhez, hogy elújságoljam neki a jó hírt. Rövid ideig még beszélgettünk, majd tanakodni kezdtünk, hogy mivel töltsük az utolsó napunkat, még az indulás előtt. Barátom a szokásos vicces stílusában előadta javaslatát, hogy menjünk el hajókázni egyet, át a közelünkben lévő kis szigetre, hogy "hozzászokjunk" a kisméretű földrészekhez, mivel az expedíció során végig egy szigeten leszünk. Ötletét elfogadtam, majd elbúcsúztunk, megbeszélve, hogy holnap délután találkozunk a mólónál a hajó indulása előtt. Mondtam még neki, hogy otthonról megpróbálom majd elérni Triminisziát, hogy tartson ő is velünk.
Mikor hazaértem, rögtön hívtam videofonon.
- Szia Triminiszia!
- Szia! - felelte mosolyogva.
- Holnap Tremisz barátommal megyünk hajókázni egy közeli szigetre. Szeretném, ha velünk tartanál!
- Sajnos holnap nem érek rá, mivel igen-igen távolról érkeznek hozzánk vendégek, és ezért nem tudok eljönni otthonról egész nap.