- 14 -
Brrr. Brrr. Brrr.
Mintha csak tegnap történt volna, hogy hűséges vekkerem hívó szavára kipattanva az ágyból, elindultunk Tremisz barátommal a munuszi barlang expedíciójára. Most pedig máris itt a következő nagy kaland - gondoltam magamban, majd gyorsan felöltöztem.
A gondolat, hogy végre indulunk Kamerinosz szigetére, gyorsan elűzte a még megmaradt álmosságot a szememből.
- Készen vagy fiam? - kérdezte vidáman apu, mikor kiléptem szobám ajtaján. - Fel hát a nagy kalandra!.
- Vigyázzatok magatokra! - búcsúzkodott tőlünk anyu.
- Hozzál majd nekem valamilyen gyönyörűséges ajándékot! - kiáltott húgom apu után.
- Meglesz kicsim - nézett vissza mosolyogva.
Elindultunk a repülőtér felé. Odaérve felmentünk a lépcsőjén, be a hatalmas előcsarnokba, majd haladtunk egyik ellenőrző ponttól a másikig. Végül ott álltunk a beszállófolyosó előtt, melynek ajtaját a belépőkártyánkkal most mindenféle szirénázás nélkül nyitottuk ki. Végighaladva a folyosón, rövidesen beszálltunk a repülőgépbe.
Nahát - gondoltam magamban mosolyogva -, ezt így is lehet?
- Szia, Noisz! - üdvözölt Graszia, aki már a repülőn volt.
- Szia! - köszöntöttem vidáman, majd leültem mellé.
Ebben a pillanatban döbbentem csak rá, hogy a tegnapi váratlan események sokaságában teljesen kiment a fejemből Triminiszia és az ígérete, miszerint még elbúcsúzunk egymástól személyesen az expedíció indulása előtt. Azt mondta, hogy keresni fog, de ez nem történt meg...