- 15 -
Éppen csak felkelt a nap, máris jöttek a bungalónkhoz ébreszteni minket.
Elkezdődött! Eljött végre a kutatás napja - gondoltam magamban, miközben hamar összekaptuk magunkat Tremisszel és elindultunk a többiek felé.
Kisvártatva meghallottuk a helikopterek zaját. Leszálltak a parton, mi bedobáltuk a felszerelésünket, beültünk és máris a levegőben voltunk.
A helikopterben Graszia mellett ültem, másik oldalamon pedig Tremisz foglalt helyet.
- Mit szólsz a szigethez Graszia? - kérdeztem,, megpróbálva túlüvölteni a nagy zajt.
- Szerintem gyönyörű az egész! - felelte vidáman. - Akár ide is költözhetnénk örökre! - mosolygott rám.
Helikopterrel bizony könnyű dolog a hegymászás! Pár perc múlva máris leszálltunk a hegytetőn.
Nagyon fura volt azonban ez a hely! Fenn a csúcson egy hatalmas nagy területen nem volt semmilyen növényzet, hanem csak egy igen sima felületű, szürkés színű kőzet borította a talajt. Olyan volt, mintha géppel csiszolták volna ilyen simára. Ez a terület nagyjából kör alakú volt és átmérője meghaladta talán még a száz métert is. Viszonylag sík felületéből csak középtájon emelkedett egy kisebb magaslat rajta, mely nagyjából két méter széles és csupán néhány centiméter magas volt.
- Nagyon érdekes uram ez a hegytető! - mondta apunak Metisz kutatótiszt. - Nem látszik semmilyen repedés sem ezen a felszínen. Olyan, mintha az egész egyetlen nagy kőtömb lenne, melynek felületét mesterségesen alakították ki ilyen simára.