- 3 -
Hamar eljött a reggel. Ahogy felkeltem, rögtön valami furcsa dolgot vettem észre az ágyam melletti kis szekrénykén. Volt ott egy ceruza. Talán fel sem tűnt volna, de nagyon fényesen csillogott. Nem láttam még ilyen feltűnő cerkát sosem. Felvettem, csodálkozva nézegettem, majd próbálgattam egy kicsit.
Később a konyhában megkérdeztem anyut, hogy ő rakta-e oda, de azt válaszolta, hogy nem is látta még ezelőtt. Apu már épp indulni készült a munkahelyére, amikor utolértem az ajtóban, de ő sem látta még. Húgom szobájába siettem, de csak a vállát vonogatta, nem tudott róla semmit sem.
Hmm... A szobám ablaka zárva volt éjjel, az bizonyos. Különben sem valószínű, hogy egy betörő hozna valamit. Akkor viszont mi történhetett...?
Teljesen tanácstalan voltam a történtekkel kapcsolatban, de sok időm nem volt töprengeni, mivel indulnom kellett az iskolába.
Iskola! Már megint iskola! Még jó, hogy nemsokára nyári szünet jön...
Amint beértem a suliba, rögtön Tremiszhez siettem és megmutattam neki ezt a furcsa íróeszközt. Elmeséltem, hogy miként találtam rá. A barátom is pont úgy szemügyre vette, forgatta, nézegette, mint ahogy otthon én tettem.
- Papírra vetem vele a neved, attól majd rögtön megjön az eszed, s azon nyomban kieszeled, hogy történt ez reggel veled - mondta vidáman és elkezdett írni.
Amíg firkálgatott, közben a fejem forgatva Grasziát kerestem. Úgy tűnt, hogy még nem érkezett meg.
- Íme, legjobb barátom neve - mutatta felém Tremisz a papírlapját.