- 16 -
Másnap reggel ismét korán ébredtünk kicsinyke tengerparti bungalónkban.
- Járunk egyet? - kérdeztem Tremisztől.
- Indulhatunk ám, mi az hogy, amint e két banán elfogy - felelte, miközben hatalmas banánokkal tömte magát reggeli gyanánt.
- Nézd, épp ott megy Graszia! - mutattam ki az ablakon. - Nahát milyen jól áll neki ez a piros póló! Ezt még nem is láttam rajta soha.
Erre barátom odajött és kidugta fejét az ablakon, majd banánnal teli szájjal így kommentálta a látottakat:
- Tényleg. Tulipiros. És milyen csinos! - mondta vigyorogva.
Miután Tremisz jóllakott, elindultunk nézelődni. A panzió előtt összefutottunk apuval.
- Van már eredmény? - érdeklődtem izgatottan.
- Ma délelőtt kerül megfelelő pozícióba a műhold felettünk, hogy a méréseket elvégezhesse. Ebéd után már meglesz az eredmény, így addig nem megyünk vissza a hegyre.
- Akkor hát pihi - állapította meg Tremisz.
Ekkor megint észrevettem Grasziát, aki épp belépett a panzió bejáratán. Utánaszaladtunk és még az előtérben utolértük.
- Szia! - köszöntem rá már messziről, ám mikor szembefordult velem, megdöbbenve láttam, hogy Graszia helyett Triminiszia áll ott. - Nahát! - mondtam elcsodálkozva. - Szia, Triminiszia! Pont olyan póló van ma rajtad, mint Graszián! Hátulról nézve hirtelen azt hittem ő áll itt.
- Szia, Noisz! És most akkor csalódtál? - kérdezte Triminiszia kissé gonoszan.
- Jaj, ne csináld már! Gondolod, hogy neked nem örülök, ha meglátlak? - feleltem neki, mire elmosolyodott.