- 17 -
A következő nap hajnalán apu jött ébreszteni bennünket. Izgalmas órák előtt álltunk, így hamar összekaptuk magunkat. Az expedíció minden tagja hamarosan motorcsónakokba szállt, majd elindultunk a szigetnek arra a bizonyos pontjára, melyet a műholdas vizsgálat megjelölt számunkra.
Ahogy járművünkkel hasítottuk a vizet, a mellettem ülő Grasziához fordultam.
- Odanézz! - mutattam ki a part felé. - Micsoda fura növényzet borítja itt a szigetet.
- Tényleg, mesés! - felelte, miközben tekintetét a part felé fordította.
A sziget ezen részén, a buja növényzet színpompás és kusza dzsungele nyújtott ámulatba ejtő látványt számunkra. Elképesztő volt, hogy e csöppnyi szigetnek ilyen sokféle arca létezik...
Gyönyörködésre nem sok időnk maradt, mivel mind a három csónak hamarosan a part felé fordult, lassítani kezdett, majd egymás mellett a homokos fövenyre futottak ki. Kiszálltunk és gyorsan kipakoltuk a felszerelést.
- Nézzétek, azoknál lesz - mutatott apu a tőlünk nem messze lévő sziklacsoportra, mely a homokos partról kiindulva mélyen benyúlt a tengerbe. - Páran lemerülünk a víz alá, a többiek addig itt maradnak. Kik a legjobb úszók?
Mondanom sem kell, hogy szinte mindenki a magasba tartotta a kezét, nem sokan szerettek volna kimaradni a felfedezés izgalmából.
- Jól van - mosolygott apu -, készüljünk. Ti ketten maradjatok itt a többi csomagra vigyázni.
Közben Amerosz segédkutató egy nagyobb táskából kisebb vízhatlan hátizsákokat vett elő és kiosztotta minden indulónak, mondván, hogy ebbe lehet bepakolni a legszükségesebb dolgokat, száraz ruhát, miegyebet.