- 1 -
Négy évvel korábban
Csillagváros... Nahát! Milyen szép a galaxis azon része - gondoltam, miközben felnéztem az égre kedvenc, Kaminsoon nevű csillagképem felé, mely a tiszta égbolton ma rendkívül ragyogóan látszott.
- Te is látod azt ott jobbra? Gyönyörű, nem? - kérdeztem Grasziát, a világ legcsinosabb lányát.
- Már megint a csillagok! Te sosem a földön jársz?
- Hidd el, nemcsak a mi bolygónkon van élet! Érzem, tudom, kell lennie máshol is. Túl nagy az univerzum ahhoz, hogy kizárólag nálunk legyenek értelmes lények. Ezt egyszer úgyis bebizonyítom neked! - feleltem, miközben teljes lényemben, átszellemülten, tényleg éreztem, hogy egyszerűen nem lehetünk egyedül.
- Miért, te értelmesnek tartod magad? - kérdezte kacagva, ám válaszra sem várva, futásnak eredt a holdfényes tengerparton. Kedves nevetésén kívül csak a halkan morajló hullámok hallatszottak.
- Állj meg! Úgyis utolérlek! - szaladtam utána vidáman.
Rövidesen elértem és elkaptam a jobb karját. Ám a nagy lendület a homokkal borított tengerpartra döntött bennünket. Egy rövid ideig csak kacagva pörögtünk-forogtunk, míg végül majdnem a vízben kötöttünk ki.
A holdfény beragyogta Graszia bájos arcát, ahogy feküdt a vízparton. Szép volt. Nagyon szép. Akkor úgy éreztem, ez egy oly csodás pillanat, amire majd harminc év múlva is emlékszem. Ekkor egymásra néztünk, lassan fölé hajoltam, mire ő lehunyta szemeit és én...