- 20 -
- Nézd csak ezt! Itt egy szűk kis bejárat, ami után egy folyosót látok! - szólt izgatottan Graszia, miközben a terem egyik bemélyedésénél egy kis nyílást talált. - Erre szerintem még nem jártunk egyszer sem.
- Igazad lehet - feleltem neki, miközben odamentünk mi is Tremisszel.
- Szűk itt a bejárat nem mondom, de ha már bementünk, nincs gondom - kukucskált be barátom a szűk nyíláson, ami után már egy tágasabb folyosót lehetett látni.
- Nem kellene szólni előbb a többieknek, hogy találtunk egy új járatot? - kérdezte Graszia egy kissé aggódva.
- Nézzük meg előbb, hogy miről is kellene beszámolnunk a többieknek.
Graszia nem ellenkezett tovább, így nekivágtunk. Beléptünk szép sorban a szűk nyíláson, majd egy eléggé sötét, de már jóval szélesebb folyosón haladtunk tovább. Elöl ment Tremisz, akit rendületlenül hajtott a kincskereső vágy. Mögötte haladtunk Grasziával egymás mellett, miközben beszélgettünk erről-arról. Mikor a folyosó végén egy újabb szobába értünk, Tremisz felszisszenve megtorpant előttünk és hirtelen széttárta karjait, hogy megállítson minket. Az egyszerű sétálgatásnak indult utunk ezen a ponton meglepő fordulatot vett. A teremben többen is álltak az egyik díszes mintázatú falnál. Már első pillantásra láttuk, hogy egyikük sem tartozik a kutatócsoportunkhoz!
Gyorsan leguggoltunk, hogy ne lássanak meg minket. Egy nagy, kőből készült ládaszerűség mögött rejtőztünk el és onnan pislantottunk ki óvatosan a terem másik felében lévő csoport felé. Egy férfit láttunk, aki rendkívül érdekes ruhát viselt. Színes, tarka minták, szalagok díszítették mindenfelé köntösét. Homlokán valamilyen furcsa, csillogó dísz volt.