- 23 -
Brrr. Brrr. Brrr.
Ó, igen! Most már tudom miért volt egyhangú az életem a templomnál! - sóhajtottam nagyot. - Mint újdonsült tanácstag, azt hiszem indítványozni fogom, hogy törvényben tiltsuk be az ébresztőórák használatát...
Miért mindig akkor kell megszólalnia ennek az átoknak, amikor alszom?! - mosolyogtam álmos fejjel, jókat szórakozva ezen a szép, napsütéses reggelen.
Szobám ajtaja felé néztem. Nem nyílt ki.
Torta? - tettem fel a kérdést magamban kuncogva.
No, nem mintha szülinapom lenne, sokkal inkább csak azért, mert most épp megkívántam valami finom édességet. Ám a torta csak nem akart bejönni a szobámba, így kénytelen voltam elindulni kifelé...
- Szia! - köszönt rám húgom. - Kipihented végre az expedíció fáradalmait?
- Szia! Fogjuk rá - feleltem neki. - Holnap lesz a szülinapod! Mennyi is leszel? Negyven? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Tudod ám!!! - vágta rá azonnal, egyik kezét intően a magasba emelve. - Tizennégy leszek csak, ha nem tudnád!
- Gyertek reggelizni! - hallottuk anyu hívó szavát a konyha felől.
- Mi lesz a mai programotok? - kérdezte apu reggeli közben.
- Mi lenne? Tengerpart... - válaszoltam, miközben próbáltam huncutul úgy tenni, mint aki már nagyon unja a dolgot. - Állandóan csak a tenger, strand, fürdés, barátok. Nehéz elviselni ezt az unalmas nyári szünetet. Valami jó kis expedíció kellene!
- Ó, ti szegények! - sajnálkozott anyu.