- 26 -
- Lassítsunk! - kiáltottam Triminiszia felé.
- Mi a helyzet? Beijedtél? - nézett rám kacagva.
- Egy dolog vakmerőnek lenni és egy másik dolog esztelennek! Nem kell hősködnöd, már győztünk! Nincs mit tovább bizonyítani, most már lassíthatsz. Ne száguldozz itt a bolygó gyűrűjének sziklái között!
- Na jó! - mondta mosolyogva, majd csökkentette az űrhajónk sebességét. - Nagy csata volt! Beismerheted. Helytálltunk, és most diadalmasan térhetünk vissza.
- Legyőzhetetlen páros vagyunk mi ketten, ez nem vitás - mosolyogtam rá, miközben megfogtuk egymás kezét. - Nézd, már közeledünk az űrállomáshoz!
- Artmiosz! Artmiosz jelentkezz! - szólt Triminiszia a rádióba. - Itt Heseus 1. Leszállási engedélyt kérünk.
- Heseus 1. dokkolhat a harminckettes leszállópályánál. Üdvözöljük önöket újra a bázison! - hallatszott a rádióból egy kedves női hang.
- Nagy küzdelem volt. Heitta népe most már végre beláthatja, hogy nincs értelme tovább a támadásoknak.
- Bizony. Ideje lesz más bolygó után nézniük! - felelte nagyon szomorúan.
- Búslakodsz ezen? Ez meglep Triminiszia! Hiszen a Heitták leigáznak bennünket, ha nem teszünk ellenük semmit!
- Ők is csak élőlények Noisz, ezt ne feledd! Ők is csak élni és fennmaradni szeretnének.
- Azonban ezt ne olyan áron tegyék, hogy más fajokat kergetnek a pusztulásba!
- Figyelj! Dokkolunk!
- Oké, részemről mehet!