- 27 -
- Hogy vagy, fiam? - kérdezte apu.
- Már semmi bajom!
- Tremisz már a főtanács épületében van. Rád vár! Indulhattok Amonsoniába!
- Nahát! Ő már ott? - lepődtem meg. - Akkor nem késlekedhetek tovább...
Siettem, ahogy csak tudtam a MagNET megállója felé. Útközben rendkívül izgatott voltam. Vajon milyen lesz odabenn? Vajon milyen érzés lesz becsatlakozni?
A főtanács épületének most egy másik, hatalmas méretű termébe vezettek minket Tremisszel. Itt már talán harminc-negyven átjáró is sorakozott egymás mellett. A kapuk előtti székek többségében már ültek emberek, mozdulatlanul.
Fura látvány - gondoltam.
Leültettek minket is egy-egy székre, majd az egyik tudós megállt előttünk.
- Figyeljetek, fiatalok! - kezdte. - Azt vettük észre, hogy ha valaki egy óránál többet van Amonsoniában, akkor valamiért kezdi magát rosszul érezni, fáradt lesz, emelkedik a hőmérséklete, mintha lázas lenne. Ügyeljetek hát az időre, és egy órán belül térjetek vissza, akkor nem lesz semmi gond. Visszajönni úgy tudtok majd, hogy beálltok egy olyan fülkébe, amelybe megérkeztek odaát, és megnyomjátok a nagy kerek zöld gombot. Ilyen fülkéből számtalan található Amonsonia több pontján, így nem szükséges azon keresztül visszatérnetek, amelyen át bementetek. Nagyon figyeljetek az időre, mert mi innen kintről nem segíthetünk rajtatok! Készen álltok?
- Mi az hogy! Indulhatunk, s majd csak lesz valahogy - mondta vidáman Tremisz.
- Részemről is kezdhetjük.