- 28 -
Teltek-múltak a napok, szinte eseménytelenül. Majd egyik nap éppen az étkezőben ültünk az asztalnál. Ebédeltünk, mikor apu mesélni kezdte, hogy milyen irányba tart a fejlesztés.
- Most már egyre több kapu elkészült és már nem csak a főtanács épületében vannak. Külön termeket hoztak létre, ahonnan számtalan kutató indul Amonsoniába, felfedni népünk titkait. Ezzel kapcsolatban egyre több információ kerül napvilágra, de egyelőre csak általános dolgokat tudtunk meg. Egyetlen lényeges újdonság most még csupán csak egy sejtés, mellyel kapcsolatban minden kutató egyetértett, hogy valószínűleg ez lesz majd végül az igazság. Még akkor is, ha konkrét bizonyítékot nem találtak eddig. Ez az elmélet pedig úgy szólt, hogy népünk ötvennégy éve még ott benn, Amonsoniában élt! Persze oda nem férne be bolygónk minden lakosa, hiába nagy a település. Így feltételezik, hogy még sok másik Amonsoniához hasonló település is található valahol. Azonban valamiért a határain nem tudtak átmenni most még, pedig találtak kivezető utakat. Szóval odabenn éltünk, ám egy napon elüldöztek bennünket és eltörölték a múltunkat, hogy soha többé ne találhassunk vissza. Azt jelenleg még nem tudták megmondani, hogy amikor bent éltünk, akkor is képesek voltunk-e átjárni jelenlegi dimenziónkba, vagy sem. No és persze arról sincs még információ, hogy ki és miért kergetett el onnan mindenkit.
Kis szünetet tartott apu majd folytatta tovább a mesélést, amit ámulva hallgattunk.