- 29 -
- Szia, Graszia! - köszöntöttem őt a móló szélén várakozva, amikor végre-valahára megérkezett. Nem késett. Pontosan hat óra volt, csak én voltam a türelmetlen és már jó ideje megérkezve várakoztam rá.
- Szia! - mondta mosolyogva.
- Sétálunk?
- Még szép!
- Nagyon megrémültem, mikor meghallottam, hogy Amonsoniában vagy! Bár az igaz, hogy már régóta járnak be kutatók, sőt most már civilek is. Tudom, nem történt semmi baj, de túl sok vészjósló írás, elbeszélés figyelmeztetett már minket eddig is... Hiszem, hogy egy napon történik majd valami odabenn. Valami, ami nem lesz jó senki számára sem.
- A bölcselkedő Noisz! - kacagta el magát Graszia.
- Akkor nevess majd, ha nekem lesz igazam! - néztem rá mosolyogva.
- Reméljük, tévedsz! - komolyodott el.
- Bárcsak úgy lenne! - sóhajtottam. - Üljünk le ide! - mutattam egy padra.
- Jó! - mondta Graszia és máris leült.
- Beszélni szeretnék veled - mondtam neki komolyan.
- Hisz már régóta azt teszed! - nevetett rám.
- Nehéz eset vagy! - mosolyodtam el. - Valami fontos dologról szeretnék veled beszélni! - próbáltam kissé komolyabbra fordítani a szót. - Kamerinosz szigetének kikötőjéből kifutott egy teherhajó sóval megrakodva. Tudsz te erről valamit?
- Nem! Semmit! - felelte őszintének tűnő hangon.
- Nem voltál ezen a hajón?