- 31 -
Brrr. Brrr. Brrr.
Reggel! Már megint reggel! A legutálatosabb pillanata a napnak. Ez az átkozott csak berreg-berreg. Kelnem kell. Ma ülésezik a főtanács. Gyorsan reggeliztem és elindultam jól megszokott utamon a főtanács kupolaépülete felé. Útközben ismét összefutottam Tremisszel. Majdnem ugyanott, ahol este elbúcsúztunk egymástól.
- Szia! Mi járatban vagy errefelé? - kérdeztem őt.
- Ténfergek csak jobbra-balra, s menetelek erre-arra...
- Gyere, tarts velem a főtanács ülésére. Nyilvános lesz, jöhet bárki!
Így hát együtt folytattuk az utat. Jókedvűen beszélgetve telt nem túl hosszú utazásunk.
- Szia, Gambisz! Hova-hova? - érdeklődtem tőle, miközben a főtanács épületének ajtaján jött éppen kifelé.
- Sziasztok! Csak volt itt némi dolgom, de már megyek.
- Gyere velünk te is! Nyilvános ülése lesz a főtanácsnak. Gyere, bemutatlak Arabiusznak! - invitáltam.
- Nem lehet, sajnos más dolgom van. El kell ma utaznom a városból, hamarosan indul a repülőgépem - mondta, majd az órájára nézett. - Hű a mindenit, sietnem kell nagyon. Majd ha megjöttem, mindent elmesélek, de most rohanok! Sziasztok! - mondta idegesen, elcsukló hangon.
- Elviharzott, mint az orkán, hang is alig jött ki torkán!
- Fura! - néztem Gambisz után - Na mindegy. Gyere barátom, menjünk.
Rövid időn belül felértünk a tanácsterembe. Leültem a tanácstagok sorába, Tremisz pedig a nyilvános ülés civiljeinek számára fenntartott helyen. Hamarosan megjött Arabiusz. A termet kissé elsötétítették, és ő megnyitotta az ülést, majd rögtön átadta a szót a tudósok vezetőjének.