- 10 -
Szombat délelőtt tíz óra előtt pár perccel értem a vidámpark bejáratához, de Triminiszia már megint beelőzött.
Nahát, a lányok általában nem késni szoktak egy találkozóról? - hökkentem meg.
- Szia, Noisz! Nagyon izgatott és kíváncsi vagyok! Annyi érdekes dolgot hallottam már erről a vidámparkról.
- Szia! Akkor induljunk befelé! - invitáltam.
Megváltottuk a belépőjegyünket a pénztárnál és bementünk.
- Nem is tudom, merre kezdjük - mondtam, miközben fejemet forgatva keresgéltem a sokféle játék között. - Olyan sok érdekesség van. Menjünk először talán oda - mutattam jobbra.
- Hiszen azt ismerem! Az a kedvencem, a fogó-vár! - örvendezett Triminiszia.
- Fogó leszel, vagy üldözött?
- Először mutasd, mit tudsz! - kacagott. - Legyél te a fogó! Ha sikerülne elkapnod - amire persze esélyed sincs -, akkor nem bánom cserélhetünk - mondta hatalmas önbizalommal, igen huncutul.
- Akkor hát szedd össze magad, mert két percnél több időd úgy sem lesz, és máris elkaplak! - feleltem rá mosolyogva, teljes nyugodtsággal.
- No, lássuk! - válaszolt furcsa tekintettel rám pillantva, miközben megérkeztünk a remek játékhoz.
Triminiszia beült az első kapszulába és elindult vele.
Menj csak - gondoltam magamban -, sok időd már úgy sincs...
Majd gyorsan beugrottam a következő kapszulába, behúztam az ajtaját és máris indítottam a szerkezetet.
A fogó-vár egy roppant érdekes ügyességi játék. Mindenki egy-egy átlátszó falú, tojás formájú kapszulában foglal helyet. Egyszerre többen is a pályán tartózkodnak, de általában mindenkinek van egy párja.